A középkorban a spárga a nemesség eledele volt. Ezek a kis vékony hajtások mind a mai napig különlegességenk számítanak. A fehér változatot az időjárástól függően hagyományosan április közepétől Szent János napjáig, június 24-ig szüretelik. Így a növényeknek elegendő idejük van a regenerálódásra a következő betakarításig. Míg a német ajkú országokban a fehér spárgát kedvelik, addig Európa többi részén a zöld spárga a népszerűbb. A különbség mindössze abból származik, hogy a fehér spárga úgynevezett földtöltésekben, azaz a földfelszín alatt nő, míg a zöld spárgát a felszínen, a napfényben termesztik.
Mivel kombináljuk?
Bár a zöld és a fehér spárga ugyan az a zöldség, mégis meglehetősen eltérő az ízük. Míg a fehér spárga lágy és visszafogott, a zöld variáns egészen erőteljes, emiatt különböző ételekkel kombinálhatók.
A fehér spárga hagyományosan hollandi mártással vagy vajjal készül. Nagyon jó kiegészítője burgonyás köreteknek, legyen szó például főtt - vagy akár hercegnőburgonyáról. Egy szelet levegőn szárított sonka, vagy rántott marhahús mellé ömagában is javasolt köretként. Parmezán vagy Gruyere sajttal összesütve pedig igazán ízletes gratin készíthető fehér spárgával.
A zöld variáns íze annyira egyedi, hogy mindeössze egy kevés jó minőségű olivaolajjal és egy csipet tengeri sóval önmagában is kiváló körete lehet egy marhasteaknek, vagy báránybordának.
Ami megmarad:
A nyers, megpucolt spárgát egyszerűen lefagyaszthatjuk, a lehámozott héjat pedig felhasználhatjuk spárgaleves alap elkészítéséhez. Ebben az esetben a főzési idő ne haladja meg a 20 percet, mert utána az alapunk keserűvé válhat.